Ánizs (Pimpinella anisum)

Az ánizs tipikusan az a fűszer, amit vagy nagyon kedvel valaki, vagy nagyon nem, középút nincs. Maga a növény a kaporhoz hasonlít, ami nem csoda, hiszen rokonok. A Földközi-tengernél honos, ott gyomként is megtalálható mindenfelé, nálunk termesztik. Édeskés, jellegzetes aromájú fűszer, leginkább a magját használjuk. Sütemények, kompótok (pl. rebarbarához vagy almához finom), lekvárok, gyümölcslevesek ízesítésére ajánlott, de likőrök, cukorkák ízében is találkozunk vele. (Fogkrémekbe, szájápolókba is teszik.) Emésztést serkentő, szélhajtó, étvágyjavító, tejszaporító, nyálkaoldó, sok teakeverék alkotóeleme. Olaját kisajtolva hasonló célokra lehet használni, de pl. kockacukorra cseppentve is bevehetjük. Gyógynövényboltok jellegzetes illatának is alkotórésze, vásárolni is ott érdemes. Őrölt formában nem nagyon elterjedt, ezt házilag, frissen érdemes készíteni, ha szükség van rá.

Babér (Laurus nobilis)

A babér örökzöld cserje, mediterrán növény, nem szeret fagyoskodni, ezért nálunk télen nem ajánlott a szabadban hagyni. Dézsában azért lehet nevelni. Fűszerként a levelét használjuk, lehet frissen és szárítva is. Jellegzetes fűszeres aromája van, és nem árt óvatosan bánni vele, mert nagy mennyiségben megkeseríti az ételt. Legismertebb fellelési helye a krumplifőzelék, de káposztához, vadhúsokhoz, mártásokhoz, pástétomokhoz is használjuk. Olaját likőrökbe is teszik, megfelelően higítva ficamok, rándulások borogatószere. Emésztés-elősegítő hatású, és illata enyhe rovarriasztó.

Bazsalikom (Ocimum basilicum)

A bazsalikom sokoldalú és nagyon kedvelt fűszer egész Dél-Európában is. Az olasz és görög ételekhez elengedhetetlen. Paradicsomos tésztákhoz, zöldséglevesekhez, salátákhoz, burgonyából készült ételekhez, húsok bedörzsölésére használhatjuk. Fűszerolajhoz is jó ízesítő, de édességekhez is finom, érdemes kísérletezni vele. A bazsalikom leveléből kivont illóolaj nyugtató, anti-afrodiziákum - vágycsökkentő hatású. Nagyon könnyű termeszteni, sok helyen is kapható, érdemes egy cserépben nevelgetni, és szüretelni a leveleit.

Boróka (Juniperus communis)

A boróka egy nálunk őshonosnak tekinthető örökzöld cserje. Termését, a borókabogyót szárítva használjuk fűszerként. Egészben vagy durvára törve használjuk, csak keveset belőle, mert erős az aromája. Illóolajának jellegzetes kesernyés aromája van, amit a tűlevelek is árasztanak, ha óvatosan megsimítjuk. (Szúróssággal védekezik.) Minthogy régi magyar növény, így a régi ínyenckonyha fűszere is természetesen. Elengedhetetlen pl. vadhúsokhoz, vadashoz, pácoláshoz, halhoz és általában nehéz ételekhez, mivel emésztést elősegítő hatású is. Víz- és szélhajtó, epeműködést segítő, ezért a durvára tört termésből teát készítenek. Közismert borókából készült termékek a szeszesitalok, úgymint borovicska, gin, meg likőrök. Ólomszegény helyen akár magunk is gyűjthetjük, akkor jó, ha kékes-szürke színű és a bogyó összeroppan az ujjaink között. Száraz, sötét helyen kiterítve szárítsuk 4-6 hétig.

Bors (Piper)

A bors már-már több, mint fűszer. A só után az egyik leggyakrabban használt ízesítő. Sok fajtája van a legismertebb feketétől a piroson és zöldön át a fehérig. A különböző színű borsfajtákat egyrészt az érettségük, másrészt feldolgozottságuk alapján különböztetjük meg. A feketebors érett héjas bogyó, ami hozzánk szárítva érkezik. A fehér ugyancsak érett, de a héját eltávolítják. A zöld borsot éretlenül szüretelik, általában nem szárítják, hanem sós páclébe teszik, és így csomagolva kapni. Mivel ez nem száraz, nem is olyan kemények a magok. A piros színű bors félérett állapotú, ezt szokták szárítani is, vagy pácolni. Felhasználási területük nagyon széles, még desszertek és sütemények ízesítésére is használjuk: pl. a fehérbors elengedhetetlen a hagyományos balti mézeskalácshoz. A frissen őrölt bors íze sokkal intenzívebb, érdemes beszerezni egy borsőrlőt, és az ételeket frissen őrölt borssal ízesíteni. Persze más aromát ad, ha egész szemeket belefőzünk az ételbe, mint ha tálalás előtt frissen őrölve szórjuk rá. A bors igen erős fűszer, nyálkahártya-irritációt okozhat (a mondás is figyelmeztet: borsot törni valaki orra alá nem élvezetes), ezért gyomorbántalmakban szenvedőknek kerülniük kell (nekik ajánlott a borsikafű, mint helyettesítő). Fejfájás ellen hatásos lehet, ha pár szemet elrágcsálunk, ez élvezetesnek azonban nem mondható.

Borsikafű (Satureja hortensis)

A borsikafű - más néven csombor - a régi magyar ételek alapvető fűszere.
Alacsony, bokros növény, apró lila virágokkal, és szürkészöld keskeny, hosszúkás levelekkel. A levél magas illóolaj-tartalmú - ezt használjuk fűszerként. Német nyelvterületen Bohnenkraut-nak ("babfűszer") nevezik, ez egyik fő felhasználási területére utal. Bab, borsó, burgonya, káposzta és általában zöldségételek ízesítésére használhatjuk. Kedvelt nyári főzelékünk, a csomboros káposzta nélkülözhetetlen alkotóeleme. Külön értéke, hogy azok is fogyaszthatják, akik egészségi okokból erős fűszerektől tartózkodni kényszerülnek - borspótlásra is ajánlják. Gyógyhatása emésztést-elősegítő, fogyasztó. A füveskönyvek szerint a friss, szétmorzsolt hajtások enyhítik a rovarcsípések okozta fájdalmat.
Termesztése házilag megoldható, a legegyszerűbb jó kertészetben palántát venni, és az erkélyen ápolni. Az élelmiszerboltokban kapható őrölt, szárított változathoz képest összehasonlíthatatlanul jobb a házi, de saját híján a gyógynövényboltban beszerzett borsikafű-tea (nem filteres) frissen morzsolva is sokkal finomabb ételek ízesítésére.

Citromfű (Melissa officinalis)

A citromfűnek a nevén túl nem sok köze van a citromhoz. Nagyon dekoratív alacsony növényke, világoszöld levelekkel, fehér hosszúkás virágzattal. Vízigényes, de egy cserépben is könnyedén nevelhető az erkélyen. A levelek magas illóolaj tartalmuk miatt értékesek, akár frissen, akár szárítva fűszerként és gyógynövényként használjuk. Érdekes fűszeres aromája van, ami elvarázsolja a gyümölcssalátát. Koktélok készítéséhez és díszítéséhez is gyakran használt, valamint pikáns lekvárokhoz adhatjuk a főzési idő vége felé. Paradicsomlevesbe vészhelyzet esetén (nincs otthon citrom) belefőzhetjük. Jelentős gyógynövény, idegnyugtató, altató hatású, kifejezetten stresszoldó hatású a vele készült tea. Nyugtató fürdőhöz erős teát kell a fürdővízhez önteni, és 20-30 percig lazítani a vízben. A leveleket szüretelni a virágzás kezdetén érdemes, sötét, szellős helyen fellógatva kell szárítani.

Curry (Chalcas koenigii)

A curry nem az, aminek legtöbben gondolják. A curry ugyanis egy fűszer, nem fűszerkeverék. Egy a Távol-Keleten honos citrusféle-cserje levelét használják fűszerezésre, Indiában főleg vegetáriánus ételekhez, illetve a currypor fűszerkeverék alap-alkotóeleme.

Csillagánizs (Illicium verum)

A csillagánizs trópusokon élő, alacsony fa termése. Nagyon dekoratív, ezért díszítésre is használják a fűszerezésen kívül. Fűszerként a csillag alakú tokban lévő magokat alkalmazzuk, de levelei is jók volnának. Aromája az ánizséhoz hasonló, de annál összetettebb. A kínai ötfűszer-keverék alkotórésze, pikáns sültekhez, édességekhez, gyümölcsökhöz és lekvárokhoz használják. Illóolaja reumás panaszok enyhítésére, valamint étvágyjavításra, emésztés elősegítésére alkalmas. A kozmetikai iparban is használják hajolaj, szappan, keleti parfüm illatosítására. Gyógynövényboltban, keleti fűszerboltban érdemes keresni, amit díszítésre árusítanak, ne együk meg.

Fahéj (Cinnamomum zeylanicum)

Közismert és kedvelt fűszer szerte a világon. Sajátságos valami, hiszen a fűszer egy trópusi fafajta kérge. Leggyakrabban édességeket ízesítünk fahéjjal, de egy-egy pikáns sülthöz is jól jön. Az indiai konyha alapfűszere, mindenféle ételhez használják, nincs olyan előítélet, hogy csak édességhez való. Kapható darabokban és őrölve is, természetesen itt is érvényes, hogy a frissen őröltnek jobb a zamata. Fűszerkeverékek alkotóelemeként is szolgál. Érdemes kísérletezni vele, akár még paradicsomleveshez is adhatjuk, pikáns ízt érhetünk el. Nem árt azért az óvatosság, apró adagokban használjuk, ha még nincs tapasztalatunk egy étel fahéjjal való fűszerezésében. Egészben szép hasábokat is lehet kapni, ezek kiválóan alkalmasak díszítéshez is, akár egy szép tálkában magában az asztalra, vagy díszcsomagolásnál. De szépen mutatnak a hasábok egy befőttben is. Kávét és kakaót is feldobhatunk vele, nem is beszélve a holland teáról.

Fokhagyma (Allium sativum)

Bizony a fokhagymát is joggal sorolhatjuk a fűszerek közé. Sokan talán úgy gondolják, a fokhagyma aztán igazán tipikus magyar fűszer, pedig nem így van. Dél-Koreában már a repülőtéren is erős fokhagymaszag fogadja az odalátogatót, és szinte minden zárt térben ugyanez a tapasztalat. Hatalmas, ecetben tartósított fokhagymagerezdeket egyszerű rágcsálnivalóként szolgálnak fel az asztalnál. Ők aztán kihasználják a fokhagyma minden jó tulajdonságát. Közismert, hogy egészséges: erős antiszeptikus, fertőtlenítő hatású, jótékonyan beolyásolja a vér koleszterinszintjét, csökkenti a vérnyomást - bár aki csak a szagát élvezi, annál nem biztos a vérnyomáscsökkentő hatás. Nagyon sok ételhez használjuk: levesekhez, sültekhez, salátákhoz, főzelékekhez. Készülhet belőle mártás is például, de a fokhagymakrémmel megkent pirítós is közkedvelt. További érdekessége, hogy nyersen olyan enzimet tartalmaz, ami segít az emésztőszerveknek az fehérje lebontásában. Hűvös, szellős helyen ajánlott tárolni, és egyszerre kisebb adagot vásárolni belőle.

Fűszerkömény (Carum carvi)

A kömény az ánizs rokona, így ugyanazokkal az előítéletekkel küzd. Vagy nagyon szereti valaki, vagy nagyon utálja. Ettől függetlenül sokféle étel ízesítésére használjuk, és gyógyhatásai is vannak persze. Jellegzetes aromája frissen őrölve a legerősebb. Fűszerként a magját használjuk, bár a levele is alkalmas (volna). Olajban picit megpirítva (míg pattogni kezd) adja ki legjobban az ízét. Emésztés-elősegítőként egész extrém alkalmazási módja a levelét cukorba mártva nehéz ételek után rágcsálni, és még a lehelletet is frissíti. A levele salátákba finom.
Gyógyhatás: elsősorban emésztés-elősegítő, szélhajtó, de fertőtlenítő és féregűző is.

Gyömbér (Zingiber officinale)

A gyömbér nagyon szép növény, kár, hogy nálunk nem él meg, csak a trópusokon. Fűszerként a gyöktörzsét használjuk, ezt frissen és szárítva nálunk is lehet kapni mindenfelé. Nagyon erős fűszer, óvatosan kell bánni vele, mert nagyobb mennyiségben rosszullétet okozhat. Az ínyencek szerint elmaradhatatlan fűszere a húslevesnek, de általában is jót tesz a testesebb leveseknek. Pikáns íze van, kicsit nehéz is. Keleti édességekben elmaradhatatlan, de a karácsonyi fűszerkeverékeknek, mézeskalács-keverékeknek is fontos része. Frissen általában vékony szeletekre vagy csíkokra vágva, zsiradékon megpirítva használjuk, szárított, őrölt változatát pedig az ételbe szórva. A gyömbérgyökér főzete emésztés-elősegítő, szélhajtó, belélegezve légúti fertőzések ellenszere. Illóolaja bedörzsölve reumás fájdalmak enyhítésére is alkalmas.

Izsóp (Hyssopus officinalis)

Az izsóp mediterrán eredetű, de nálunk is termesztett évelő növény. Nagyon dekoratív, érdemes pár tövet ültetni a kerítés mellé belőle, kék, rózsaszín vagy fehér virágaival díszít. Ablakba, erkélyre nem való, mert 1,5 m magasra is megnő. Emésztést segítő hatása miatt zsíros, nehéz ételek fűszerezésére ajánlott, de utóételekhez, édességekhez és likőrökhöz is használják. Köhögéscsillapító, nyugtató hatású teát készíthetünk belőle, friss leveleit zúzódások kezelésére is alkalmazhatjuk. Magas vérnyomás esetén ellenjavallt. A kertben káposzta közé ültetve magához csalogatja a káposztalepkéket.

Kakukkfű (Thymus vulgaris)

A kakukkfű - kell-e mondanom? - szintén a régi magyar konyha által kedvelt fűszer, vadon terem szerte az országban. Szárazságtűrő, kúszó apróság, ám az illata messziről elárulja. Sziklakertben is vidáman él és virul. Nem csak Magyarországon ismert és kedvelt, tőlünk délre szintén elismerésnek örvend. Nehéz, aromás ételek kitűnő fűszere, elengedhetetlen az olasz ételeknél szintén. Salátafűszer-keverékbe is ajánlott - az igazi görög keverék alapeleme. Paradicsomos ételekbe, vadasba, lencsefőzelékbe, majonézes kukoricába, illetve sok egyéb ételbe használható, ha valami különleges, pikáns ízt szeretnénk varázsolni. Zamata olajban oldódik ki a legjobban. Az élelmiszerboltokban kapható őrölt micsoda csak nyomokban hasonlít a kakukkfűhöz, így kerülendő. Mivel sok helyen terem, érdemes saját kezűleg szedni és szárítani. A kakukkfű-tea mennyei élvezet - kipróbálása mindenkinek ajánlott. Köhögés, légcsőhurut (lépcsőhurut) ellen hatásos, valamint nyugtató is. Nagyon erős az aromája, ezért 2 dl forró vízhez egy kávéskanálnyit szabad csak tenni, és rövid ideig áztatni - egészen halvány színű teát kapunk.

Koriander (Coriandrum sativum)

A koriander nálunk kevésbé ismert és használt fűszer, pedig igen jó. Levelét és magját levesekbe, köretekbe, páclébe, pástétomhoz tehetjük. Apróra vágott levele egy egyszerű zöldségleves "megbolondítására" alkalmas, de óvatosan bánjunk vele. Magját az indiai konyha használja sokat, olajban megpirítják, majd egészben vagy összetörve keverik az ételekbe. Érdemes kipróbálni párolt sárgarépához. Különösebb nehézség nélkül termelhető otthon is, bár magasabbra nő, így a konyhaablakba nem alkalmas.

Kapribogyó (Capparis spinosa var. rupestris)

Egy mediterrán cserje virágbimbója ecetes-sós páclében tartósítva a fűszer, amelyet általában kis üvegfiolában lehet kapni. Jellegzetes fűszeres ízű, sültekhez, salátákhoz, mártásokhoz ajánlott. Óvatosan bánjunk vele, erős aromájú. Meg nem erősített hírek szerint vérnyomáscsökkentő hatású.

Kakaó (Theobroma cacao)

Kell-e a kakaót bemutatni? A kakaóport, amellyel találkozunk, a kakaófa erjesztett és megpörkölt magjából készítik, holland fejlesztés alapján, és meglepő módon „csak” a XIX. században találták fel a porítás módszerét. Általában édes italok-ételek készítéséhez használjuk, de máshol sósakhoz is alkalmazzák, szemfüles receptgyűjtők találhatnak ilyen recepteket is. Koffein és teobromin is van benne, ezektől élénkít a kávéhoz hasonlóan. Enyhe vízhajtó és az anginás görcsöket is oldja. A levelek főzete serkenti a szívműködést.
A kakaócserjék részben a dél-amerikai esőerdőkben nőnek, mentsük tehát az esőerdőket!

Kapor (Anethum graveolens)

Szegény kapor sokaknál ellenségként szerepel, pedig jó kis fűszer. Savanyúságok készítésénél használják leggyakrabban - például elengedhetetlen a kovászos uborkához. Friss zöldségből készült salátának is kellemes ízt ad. A kapormártás, illetve -leves nálunk kedvelt csemege. Nemcsak a levelét, hanem a magját is használhatjuk fűszerezésre, a mag íze erősebb. Persze, gyógyító hatása is ismert: szélhajtó, emésztéselősegítő, tejszaporító. Érdemes szárítás helyett lefagyasztani, mert száradás közben sokat veszít az értékéből - nem így a magja.

Lestyán (Levisticum officinale)

A lestyán a fogát összeszorítva még épp kibírja a mi éghajlatunkat, de jobban érzi magát a mediterráneumban (ezzel nyilván nincs egyedül). Leginkább a levelét használjuk fűszerként, levesekhez, sültekhez. A klasszikus Maggi keverék alapfűszere, ezért maggi néven is ismert a lestyán maga. A levelén kívül a gyökere és magja is fogyasztható, a gyökerét reszelve salátába, a magját a levélhez hasonlóan fűszerként lehet alkalmazni. Erős aromájú, óvatosan kell bánni vele.
Sokféle gyógyhatása is van: vizelethajtó, méregtelenítő; torokgyulladás, légcső- és hólyaghurut esetén nyálkaoldó hatása segít.

Majoránna (Origanum majorana)

A majoranna a szurokfűhöz hasonlít külső megjelenésében, ami nem véletlen, hiszen rokonok. Évelő, kb. fél méteresre növő növény, de létezik kúszó változata is. Virága zöldes, illatos. Virágzása idején van a legnagyobb illóolajtartalma, ekkor a legértékesebb fűszerként is. Burgonyához, zöldségekhez, salátákhoz, levesekbe, pástétomokba érdemes tenni ízesítőként. Persze ez is régi magyar, anno kedvelt fűszer - mára szinte elfeledett. Aromája eltéveszthetetlen. Potpourri alkotóeleme is lehet, teája emésztésjavító, nyugtató, fejfájást enyhítő. Létezik törpe változata is, amelyet cserépben nevelhetünk az erkélyen. (Szobában nem marad meg!) Vadon is terem, ólommentes változatát érdemes gyűjteni, és fénytől védett helyen fellógatva megszárítani. Vagy a gyógynövényboltból majoranna-teát kell vásárolni. Ha frissen morzsoljuk, sokkal intenzívebb az illata.

Mustármag (Brassica, spp.)

A mustármagot leginkább savanyúság készítéséhez szokás használni, de egyebekhez is jó (káposztához, céklához, stb.). Maga a növény levele például salátához finom, kicsíráztatott magja szintén. Fekete és fehér változatai ismertek, a fekete erősebb aromájú. A mustárként ismert mártást is megpróbálhatjuk házilag készíteni, sírás lesz belőle, és valószínűleg csalódás is. A magokat mozsárban kellene megőrölni, vízzel, ecettel, sóval és egyéb fűszerekkel keverni, hogy a kívánt ízt és állagot elérjük.
Lássuk inkább a gyógyhatásokat: vérkeringést serkentő, belsőleg még légcsőhurutra, borogatásként ízületi gyulladásra, fagydaganatra alkalmazható, valamint lábfürdőhöz. A levelek főzete állítólag hólyaggyulladásra is jó.

Menta (Mentha, spp.)

A menta is olyan, amit – az ízét - nem nagyon kell bemutatni. A növény nálunk is megterem, egy nagyobb cserépben erkélyen is nevelhető. A levelét használjuk leginkább, salátákhoz (sóshoz és édeshez egyaránt), mártásokhoz és italokhoz, meg ételdíszítésre. Nem keverendő össze a borsmentával, aminek kicsit más a zamata! A menta némely görög, török és arab étel fűszerezésére is használatos, a friss levele, szára vagy virágai csak úgy kézzel morzsolgatva és szagolgatva is élvezetesek. Italok ízesítésénél elsőre biztosan a Mojito koktél jut eszünkbe, de nagyon finom limonádéhoz is, vagy gyümölcslevekhez, bóléhoz, érdemes kísérletezni. A zamatát illóolajtartalma adja, ennek kiszabadítására kanállal vagy jéggel kicsit össze kell nyomni. Szörp és likőr készítésére is használják, meg az édességekhez is (hacsak nem szintetikus aromát) és értékes gyógynövény.
Gyógyhatásai: enyhe fájdalomcsillapító, emésztés-elősegítő, fertőtlenítő, vírusölő. Illóolaja fejfájás, idegesség ellen, és napégésre hűsítőként (nem közvetlenül a bőrre!!) is hatásos.

Metélőhagyma (Allium schoenoprasum)

A metélőhagymát snidling néven is ismerjük, amely a német nevéből ferdített változat. Leggyakrabban a zöldséges pultokon találkozunk vele tél végén, műanyag pohárba ültetve. Erkélyen-ablakban cserépben vagy ládában tavasztól nevelhetjük tovább, kedves virágokat is fog hozni, és egész nyáron szedhetjük. Kellemes, enyhe hagymaíze van, ez azonban hamar elillan, tehát főtt ételekbe a tálaláskor tegyük csak. Levesekhez, sültekhez, salátákhoz, szendvicsre vagy szendvicskrémbe, puha vajhoz keverve akár pirítósra használjuk. Gyógyhatása enyhe antibiotikus, vírusölő, valamint emésztés-elősegítő.

Paprika (Capsicum tetragonum)

A fűszerpaprika (ólmozott, ill. ólmozatlan változata is van sajnos!) a magyar, arab és keleti konyhák alapfűszere. Nálunk elengedhetetlen pl. a paprikás burgonyához vagy a pörköltekhez, de a különböző curry-k alapeleme is. Megkülönböztetjük édes és erős változatát, de ezeken belül is sokféle létezik. Fényérzékeny a fűszerpaprika, főleg az őrölt, ezért szekrényben, sötét üvegben jó tárolni. Mint minden főszert, a paprikát is leginkább üvegedényben érdemes tartani, mert így marad meg legtovább az aromája. Nagyobb mennyiséget ne vásároljunk, mert megmolyosodhat. Ha biztosan ólommenteset szeretnénk venni - ez a jobb -, akkor megbízható élelmiszerüzletet válasszunk a piacok, egyéb bizonytalan források helyett. A paprika aromáját és színezőanyaga zsiradékban oldódik, ezért olajba, margarinba kell keverni. Könnyen megég, tehát vigyázva bánjunk vele, a tapasztalt szakácsok azt ajánlják, hogy húzzuk le az edényt a tűzről, mielőtt beleszórjuk a paprikát, és ne pirítsuk utána tovább. A gyógyászatban és a kozmetikai iparban is használják, fertőtlenítő hatású, külsőleg bőrpirosító, vérkeringést pezsdítő.

Petrezselyem (Petroselinum officinale)

Van-e, aki nem ismeri ezt az alap-alapfűszert? Levesek, köretek, saláták, főzelékek elmaradhatatlan kelléke a petrezselyemlevél. Kétféle változata is van, az egyik nem nevel szép hosszú gyökeret, csak jópofa fodros levelet hoz, amit rendszeresen lehet szüretelni. Ez a fajta szintén ültethető akár a konyhaablakba is, más fűszerekkel együtt egy nagyobb cserépben jól érzi magát. Konyhai értékei mellett alkalmas még teaként külsőleg bőrtisztításra, belsőleg vízhajtóként, tisztítóként, levelét rágcsálva fokhagymaszag semlegesítésére használhatjuk.

Római kömény (Cuminum cyminum)

A római kömény nem az itáliai rokon, de rokon. Enyhébb ízű, mint a fűszerkömény, bár mag alapján nem is olyan könnyű megkülönböztetni. Ha az egész növényt látjuk, már egyszerűbb a dolog, mert a levele a kaporéhoz hasonlít – már csak azt kell tudnunk, hogy milyen a kapor levele. Nálunk nem szeret élni, ezért a felismeréséhez inkább olvasástudásra van szükség a fűszerpolc előtt. Kedvelt keleti fűszer, Indiában a currypor egyik alkotórésze. Európában savanyúság, likőr ízesítésére használják.
Gyógyhatása hasonló a fűszerköményéhez, emésztést serkentő, szélhajtó, illóolaja kötőszöveti gyulladásra jó bedörzsölve, sőt parfümben is használják a virágillatok kiemelésére.

Rozmaring (Rosmarinus officinalis)

A rozmaringnak nagyon erős aromája van, ezért igen óvatosan kell bánni vele. Talán legismertebb bárányfűszerként, de más sültekhez is jól jön, alkalmas pácoláshoz való fűszerkeverékekbe, és a paradicsomos ételeket is kellemesen megbolondíthatja. A virágával gyümölcskrémeket is ízesítenek. Megkönnyíti a zsírok lebontását, ezért zsíros húsokhoz ajánlják. Azon kevés fűszerek közé tartozik, amelyek a szárítás során nem sokat veszítenek az aromájukból. Erkélyen, cserépben nem ajánlott nevelni, mivel fázós, szabadba kiültetve is takarást igényel télen, és kemény fagyok esetén még úgy is esélye van a visszafagyásra. Aki szereti az illatát, egy-egy ágát a kandallóban vagy szabad tűzön elégetve is élvezheti.
Gyógyhatása elsősorban az olaja vérkeringést serkentő, vérbőséget okozó hatása révén fájdalomcsillapító, reumatikus panaszokat enyhítő, de enyhe fertőtlenítő és emésztés-könnyítő is. Ruha közé téve molyirtóként is kitűnő, illetve potpourriban rovarriasztó hatású.

Sáfrány (Crocus sativus)

A sáfrány a közismert kis tavaszi virág, a krókusz bibéje – ezért olyan drága fűszer, mert nehézkes és munkaigényes a gyűjtése. (Házilag nem érdemes nekifogni, nagyon sokat kellene összegyűjteni, hogy szárítás után észlelhető mennyiség maradjon.) A sáfrányt elsősorban ételek színezésére szokás használni, azonban az íze is lényeges. Sáfrányos szeklicével szokás helyettesíteni, amely azonban nem adja az ízt, csak a színezéshez alkalmas, viszont elkerülhető a sáfrány túladagolásakor fellépő erősen keserű íz. Nagy adagokban a sáfrány mérgező. Levesekhez, mártásokhoz és rizsételekhez használjuk leginkább.
Gyógyhatása inkább amolyan kellemes mellékhatásként értelmezhető: görcsoldó, izgató, hurutcsillapító.

Szurokfű (Origanum vulgare)

Bizonyára sokak számára az oregano elnevezés az ismerősebb, pedig van ennek a fűszernek szép magyar neve – lévén szintén régi magyar fűszer, sőt vadmajorannának is nevezik. Kiválóan alkalmas cserépben nevelésre is, évelő ugyan, de rendszerint nem éli túl a telet cserépben, ám magról is szaporodóképes. Mediterrán ételek elmaradhatatlan fűszere, kiválóan illik a paradicsomos mártásokhoz, levesekhez, húsokhoz és salátákhoz is. Erős aromája miatt óvatosan bánjuk vele. Grillezésnél a parázsra téve néhány ágat kellemes aromát ad a sülő húsnak. Fűszerolaj készítéséhez is használható.
Gyógyhatása nyugtató, szélhajtó, köhögéscsillapító.

Szegfűszeg (Eugenia aromatica)

A szegfűszeg egy trópusi fa megszárított virágbimbója. (Ha egy nagyobb szemet szétbontunk, kis szerencsével láthatjuk a szirmokat és porzókat.) Leggyakrabban édességekhez használjuk, mézessütemények és almakompót elmaradhatatlan fűszere, de forralt borhoz, gyümölcssalátákhoz, -krémekhez és lekvárokhoz is kitűnő, valamint húslevesbe is szokás 1-2 szem szegfűszeget főzni. Csokoládés krémekhez vagy italokhoz is finom. Nagyon erős aromájú, ha túl sokat használunk belőle, keserűvé teheti az ételt.
Gyógyhatásait az illóolajával használhatjuk legkönnyebben: antiszeptikus, helyi érzéstelenítő (pl. fogfájásra jó), lehűlt testrészek felmelegítésére és fürdővízbe alkalmas. Az olajat töményen közvetlenül ne alkalmazzuk a bőrre, mert irritálhatja.

Szegfűbors (Pimenta officinalis)

Nem keverendő össze a szegfűszeggel. Bors alakja van, de nálunk inkább édes ételekhez használatos, pedig egy húslevesnek is pikáns ízt ad. Gyümölcssalátákhoz, befőttekhez, lekvárokhoz és süteményekhez használjuk leginkább. Alkalmas lehet a lakás helységeinek illatosítására is, ha lapos tálkában olyan helyre tesszük, ahol melegebb van, és kioldódik az illóolaja.
Érdemes szintén frissen őrölni az erősebb aroma kedvéért. Lehet kísérletezni turmixok illetve tea, vagy kávé ízesítésével, kellemes és különleges élvezetben lehet részünk.
Gyógyhatása szélhajtó, meghűlés esetén enyhíti a tüneteket.

Szerecsendió (Myristica fragrans)

A szerecsendió sokoldalú fűszer, a növény termését és szerecsendió-virág néven a termés héját használjuk. Erre a fűszerre is érvényes, hogy jobb frissen reszelni, mert erősebb az aromája. Nagyon finom burgonyás ételekhez - én el sem tudnám képzelni a burgonyapürét szerecsendió nélkül -, de érdemes zöldséglevesekhez, főzelékekhez is használni - a spenótot például egészen elvarázsolja. Mézes süteményekhez is használjuk, de óvatosan bánjunk vele, mert csípős lehet nagyobb mennyiségben. A szerecsendió-virág aromája kicsit más, lágyabb, de felhasználási területe hasonló.
Gyógyhatása szélhajtó, émelygés elleni, állítólag afrodiziákum is.

Tárkony (Artemisia dracunculus)

A tárkony levelét mártásokhoz, sültekhez, salátákhoz, levesek hez és főzelékekhez is használhatjuk. Fűszervajhoz, halakhoz is finom, valamint ecet aromásítására is alkalmas, borecetbe áztassuk néhány hétre. Eleink sárkánynövénynek tartották, amellyel mérges harapásokat lehet gyógyítani – erre utal a latin neve is.
Gyógyhatása vesetisztító, epehajtó.

Turbolya (Anthriscus cerefolium)

A turbolya méltatlanul hanyagolt, nagyon kellemes zamatú fűszer. Íze enyhén mentolos-ánizsos, nagyon sok helyen terem, így könnyű begyűjteni is (csak az út ne legyen túl közel, hogy a kipufogógázok ne szennyezzék). Levele frissen levesekhez, szendvicsre és zsenge tavaszi hajtásai salátához finomak. Hamar elillan az aromája, ezért ne főzzük. Szép rajzú levele ételdíszítésre is alkalmas. Gyógyhatása vesetisztító, emésztés-elősegítő.

Vanília (Vanilla planifolia)

A fűszer egy trópusi lián erjesztett termése, hosszú rúd, amelyben egészen apró fekete magok vannak. A valódi (bourbon) vanília aromája nem pótolható kristályvanillinnel, házilag könnyen készíthetünk egy rúd vaníliával aromás cukrot, a vaníliát pedig felhasználhatjuk még mártáshoz, süteményhez, megéri tehát az árát. Édességekhez használjuk leginkább, süteményekhez, mártásokhoz, krémekhez. Csokoládéhoz, pralinéhez is használják.
Gyógyhatása élénkítő és emésztés-elősegítő, de allergiás reakciókat is okozhat.

Zsálya (Salvia officinalis)

A zsálya a rozmaringhoz hasonló, erős aromájú fűszer, levelét használjuk. Zsíros ételek emésztését segíti, így ilyenekhez használjuk elsősorban. Frissen szedett levele a salátáknak is kellemes ízt ad, illetve hústöltelékbe, valamint fűszervajhoz is finom. Óvatosan adagoljuk erős aromája miatt. Rovarűző hatását ruha közé téve hazsnálhatjuk ki.
Gyógyhatása fertőtlenítő, összehúzó, gyulladáscsökkentő, torokgyulladásra, valamint ülőfürdőként aranyérbántalmakra jó.